Elérkezett az első bejegyzésem ideje. Ma nem egy ajánlót, vagy valami ilyesmit szeretnék írni, hanem egy témáról szeretnék veletek megosztani pár gondolatot. Természetesen ezek egyéni gondolatok, nem muszáj egyetértenetek. :)
Ez a téma nem más, mint a szerelem. Ugyanis mostanában rengeteg kérdés és gondolat felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Mint már említettem a bemutatkozásomban, most néhány problémával találtam szemben magam ilyen téren. Ezek nem publikusak, elég annyit tudni, hogy elég elkeseredett vagyok. Folyton felmerül bennem a kérdés: miért? Miért fáj? Miért érdekel az egész, ha fáj? Miért nem tudom elfelejteni? Arra már rájöttem, hogy elfelejteni lehetetlen. És ha az ember már eljut odáig, hogy sírjon, gyötrődjön valaki miatt, akkor nincs visszaút. Persze, tudom, idővel elfelejtem. Hogy szerethetek valakit, akivel soha nem volt semmilyen kapcsolatom? Ezek mind olyan kérdések, amikre nem lehet választ találni. Nem vagy féltékeny, mert nem tudod kire legyél. Egyszerűen el vagy keseredve. És nem tudod miért. Ismerős? Vagy legalább a fájdalom rész stimmel? Vagy az, hogyha meglátod, megörülsz, de tudod, hogy ő nem így érez? Akkor olvasd el a "tanácsaim", ami azért erős szó, mivel egyelőre nekem sem oldódott meg egy problémám sem, viszont nekem ezek kifejezetten segítenek.
- Én ha szomorú vagyok, általában először "felvállalom". Azaz szomorú zenére sírok, gondolkodom, sajnálom magam. Persze nem mászkálok magamba fordulva, vagy ilyenek, de általában jólesik otthon, egyedül kisírni a bánatom. De azért az egész világgal nem kell tudatni, hogy bánt valami. És egy fiú miatt egy lány se legyen letört! Élvezd az életet! Annyi fiú van még a világon. ;)
- Kiírom a bánatom. Rengeteget segít, ha egyszerűen leírod, ha bánt valami. Én például levelet írtam az illetőnek. Persze nem áll szándékomban elküldeni neki. De mindenesetre őszintén leírtam neki mindent. Utána rendesen elérzékenyültem, de azt hiszem, segített. Sőt. Biztos, hogy segített.
- Ha írni nem szerettek, énekeljetek, fessetek, rajzoljatok, gitározzatok, vagy bármi.
- Vedd fel vele a kapcsolatot. Persze ne nyomulj, vagy kezdeményezz, azaz ne erőszakoló rá az érzéseid, és ne is mutasd meg, hogy hogyan érzel. De például nekem jól esett tőle megkérdezni, hogy mi volt a lecke. Például. :)
- Tényleg ne mutasd neki, hogy szomorú vagy. Szerintem nem ezt találják a lányok legjobb tulajdonságának.
Valamint néhány tanács: mindenképp győződj meg róla, hogy a fiú nem csak kihasznál, vagy teljesen átformál. Ha nem fogad el olyannak, amilyen vagy, nem éri meg miatta szomorkodni.
Persze minden ember más, és lehet, hogy míg nekem ezek segítenek, nektek egyáltalán nem. Valamint tényleg érdemes végiggondolni. Az a srác megérdemli, hogy szenvedj? Persze az érzéseidnek nem te parancsolsz, de gondolj bele. :)
Végül egy mostanában általam kedvelt dalt is megosztanék veletek. Igazából leginkább a jelentése miatt szeretem. :) ez pedig nem más, mint: Beyonce-Broken-hearted girl
Remélem, tetszett ez a bejegyzés, még egyszer hangsúlyozom, ez az én véleményem. :)
Puszi,
Kedves Sasha!
VálaszTörlésMikor megláttam, hogy a cikk témája a szerelem nagyon fellelkesedtem. Reménykedtem... Reménykedtem, hogy talán segiteni tudsz nekem. Az ötleteid elég jók, a baj csak az, hogy ha tényleg szerelmes vagy, akkor kicsit nehéz visszatartani az érzéseidet. Magamról biztosan tudom, hogy nem állnák meg egy "Szia. Mizu?"- nál. Ezt tapasztalatból mondom. A tanácsid mégis megérintettek, nekem személy szerint a levélirás jött be egy kicsit, de persze ez még nem elég. Rengeteget olvastam és ez komolyan segitett. Elterelte a figyelmemet...
Mostanában nagyon sokat gondolkodom, és fogalmam sincs, mit tegyek. Néha elfelejtem, de jön a keserves éjszaka. Egy-egy szépnek mondható álom úgy felkavar... Felmerülhet a kérdés: Miért kavar fel egy szép álom?! Azért mert tudom, hogy hiába reménykedem, tudom, hogy távol állunk egymástól és talán soha nem fogunk szoros kapcsolatba kerülni.
Abba is belegondoltam már, hogy Ő mit gondolhat rólam, de semmi. El sem tudom képzelni... lehet észre sem vesz, lehet úgy érez, mint én. Ezt senki sem tudhatja meg soha!
A cikked összességében tetszett. Nagyon szépen fogalmazol. Amit én tanácsolnék: Várj! Idővel minden megoldódik. Köszönöm, hogy irtál és bocsi a kisregény miatt. További szép napot!
Köszönöm szépen a véleményed! Igen, tapasztalatból is tudom, hogy ha szeretsz valakit nem tudsz lemondani róla. Egyetértek veled abban, hogy reménykedni és gondolkodni azon, vajon mit gondol rólam az illető nagyon fárasztó és idegesítő. És igen, senki nem tudhatja meg, hogy a fiú mit gondol róla. De talán jobb is. Hiszen ha megtudnám, hogy rosszakat gondol rólam, nagyon rossz lenne. Még rosszabb mint így.
VálaszTörlésMég egyszer köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és elolvastad a bejegyzést ráadásul még véleményt is írtál. Sokat jelent! :)
Igazad van, lehet jobb, ha csak ők tudják. Remélem, hogy nem sértettelek meg a véleményemmel! xxSarah M.
Törlés