Sziasztok! ^^
Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy ennyire régen írtam. De mint tud(hat)játok, idén írtam a felvételit, keringőztem, a félévem sem volt egyszerű, tanulás terén romlottam kicsit, és még a magánéletemben is most kezdődött egy nem túl kedvező szakasz. De ezt, és a síszünetet kihasználva végre géphez ültem, hiszen megszállt az "ihlet". Egy úgymond bejegyzéssorozattal készülök nektek, amiben megpróbálom bemutatni, hogy én hogyan próbálok az iskola- és tanulásmentes napok alatt nem végig az ágyamban sírva kuporogni (több-kevesebb sikerrel)
Az észrevételeim magamon:
- Sokat eszek. És nem akármit. Tegnap óta megettem egy egész zacskó müzlit. Nekem nem csokira, vagy ilyenekre van szükségem. Hanem müzlire. :D
- Szeretem az ágyam. Sokat alszom benne hétfő óta, és kábé ott töltöm a napom.
- Nem fésülködtem, és nem öltözem fel ma.
- Krimit nézek. Méghozzá Agatha Christie könyveiből készült krimiket. :DD jól elterelik a gondolataimat.
- Még mindig azt várom, hogy bocsánatot kér.
- Szeretem a sírós filmeket is, hiszen teljesen át tudom érezni a főszereplő helyzetét.
- Sírós zenéket hallgatok.
- Mindenről ő jut eszembe.
- És az se segít, hogy mindjárt Valentin-nap van. Ezért mindenhol szerelmes dolgok és boldog párok vannak.
~A félreértések elkerülése végett. Ez a bejegyzés nem azért született, hogy nyavajogjak a világnak, egyszerűen úgy gondoltam, jó lenne leírni, ÉN hogyan próbálok elfelejteni valakit. ~
- Szeretem a sírós filmeket is, hiszen teljesen át tudom érezni a főszereplő helyzetét.
- Sírós zenéket hallgatok.
- Mindenről ő jut eszembe.
- És az se segít, hogy mindjárt Valentin-nap van. Ezért mindenhol szerelmes dolgok és boldog párok vannak.
~A félreértések elkerülése végett. Ez a bejegyzés nem azért született, hogy nyavajogjak a világnak, egyszerűen úgy gondoltam, jó lenne leírni, ÉN hogyan próbálok elfelejteni valakit. ~
Azt hiszem, most, hogy leírtam az érzéseim, neki és nektek, sokkal jobban vagyok, és talán kész vagyok arra, hogy elfelejtsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése